A levendula az egyik legsokoldalúbban, legváltozatosabban használt finom illatú gyógy-, fűszer- és dísznövény. Európába a Rómaiak hozták be, az ókorban ez a növény a szépségápolás meghatározó növénye volt.

Levendula vagy keskenylevelű levendula

A közönséges levendula vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia)
az árvacsalánfélék (ajakosok) családjába tartozó növényfaj.
További magyar elnevezései: francia levendula, orvosi levendula, szagos levendula,
valódi levendula.

Elnevezés

A magyar elnevezés a francia levendulára onnan eredhet, hogy az 1920-as években
a Tihanyi-félsziget levendulatelepítéséhez Franciaországból rendelték a szaporítóanyagot.
Zavaró, hogy angol nyelvterületen a hibrid fajt nevezik francia levendulának
(French lavender) és a L. angustifoliát angol levendulának (English lavender),
az ebből adódó keveredés elkerülhető, ha a közönséges, keskenylevelű,
vagy orvosi jelzőt használjuk, a hibrid faj (L. x intermedia – L. angustifolia × L. latifolia)
esetében pedig csak a hibrid jelzőt vagy a lavandin elnevezést. Ez utóbbi faj magasabb
növekedésű és virágai is nagyobbak. Bár a nemzetségben más hibrid fajok is találhatók,
azok Magyarországon kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek.

Alfajok

L. angustifolia subsp. angustifolia M. – a csészénél rövidebb fellevelű;
L. angustifolia subsp. pyrenaica (D.C.) Guinea – a csészénél hosszabb fellevelű;
csak a K-Pireneusokban és ÉK-Spanyolországban (Katalónia) él.

Megjelenése

Örökzöld, alacsony növésű (40-60 cm), több éves korában félgömb alakú,
fásodó szárú félcserje. Gyökere mélyre hatoló. Levelei átellenesen állnak,
szálasak vagy mindkét végükön elkeskenyedő lándzsásak. Az álfüzér virágzat el nem ágazó,
20-40 cm-es virágzati száron fejlődik; június-júliusban virágzik.
Virágai álörvökben állnak, kékes-lilás színűek, 5 tagúak.
Termése 4 makkocska, de ezekből általában csak 1-2 fejlődik ki.

Szaporítása dugványozással

A levendula szaporításának egyik népszerű módszere a dugványozás,
amikor tulajdonképpen az anyanövényt reprodukáljuk; klónozzuk.
A görög klon szó alapjelentése amúgy a vessző, ág – tehát egyszerűen lemásoljuk a növényt.
Ezt a típusú szaporítást nevezzük vegetatív, vagy ivartalan szaporításnak.
Nagy előnye, hogy kis területen tudunk nagy számban új növényt „előállítani”,
ami tulajdonságaiban pontosan és garantáltan megegyezik az eredeti növénnyel.

Kivitelezése: levágunk egy részt a növényből, amit gyökereztetünk,
és így állítjuk elő a növényünk tökéletes mását. 6, 8, 10 cm-es,
egyéves hajtásokat metszünk le 3-4 éves bokorról. A hajtás feléről lehúzzuk a leveleket,
és magas (85-90%) relatív páratartalom mellett gyökereztetjük.
Ez fólia- vagy dunsztosüveg-takarással megoldható, nem kell hozzá üvegház.
Bujtással ősszel a saját sorában lehajtunk a föld alá egy-egy szálat, abból kibokrosodik.
Tavasszal kitakarjuk, és a sok kis meggyökeresedett palánta lemetszve szétültethető.

Magvetéssel

Ha tavasszal tudunk levendulát magról vetni, hogy nagyobb százalékban csírázzanak
ki a magvak, imitálni kell a telet. Hó nem szükséges, csak a fagyos hideg;
pár napra fagyasztóba kell a magokat tenni, azután 1-1,5 cm-re kell az előzőleg felásott
és tömörített talajba vetni, 15-20 cm-es sortávolsággal.
Ha ősszel vetjük a magot, a fagyasztást elhagyjuk, úgyis jön az a téllel.
0,5-1 cm-re, tehát mindenképp sekélyen ültessük a magokat.

Sortávolságnak ekkor is 15-20 cm-t érdemes hagyni.
A földet a vetés előtt és után is jól tömörítsük, majd öntözzük be.
Az őszi vetés lassabban fog kikelni tavasszal, áprilisi végéig.
Ha sűrű lett a kelés, ritkítsuk, amikor már jó pár levél is látható a kis levendulákon
(a kiszedett egyedeket ültessük át). Kelés után az öntözést ne felejtsük el!
A 4–5 leveles kis egyedeket szét kell ültetni a további fejlődéshez legalább 5 cm-re egymástól,
és amikor elérik a 15-18 cm magasságot, akkor vágjuk vissza felére, hogy elinduljon a bokrosodás.

A gyógyászatban

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogjai a virág (Lavandulae flos)
és a virágból préselt illóolaj (Lavandulae aetheroleum). Felhasználják még virágos hajtásait
(Lavandulae herba) is, amely nem hivatalos drog.

Az illóolaj fő összetevői: linalil-acetát, linalool; továbbá kisebb mennyiségben borneol,
kámfor, geraniol, citronellol, melyek mennyisége a környezeti tényezőktől függően változó.
Nagy mennyiségben használja fel a kozmetikai és illatszeripar.
Franciaországban több étrendkiegészítő piacon van több mint 30 éve,
amelyek levendulaolajat tartalmaznak és különböző illóolajakkal keverve kaphatók.
2009-től Németországban kapható illóolaj lágy kapszulázott kivitelben ideges nyugtalanság
és szorongás enyhítésére.

A virágból készült teát nyugtatószerként, valamint gyomor- és bélpanaszok ellen használják.
Fokozza az epeműködést.

Forrás Wikipédia, A lap szövege Creative Commons.